Egy nagymacska a viharfelhők közül

Pap F. Éva: – Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet, és vállaltad ezt a kicsit talán fura táv-interjút.

Rita Horseyes: – Én köszönöm a megtisztelő felkérést. Annyira nem is fura számomra, hogy online kommunikálunk, hiszen munkámból adódóan elég sokszor teszem ezt.

Pap F. Éva: – Ezt úgy értsem, hogy az írói tevékenységed kapcsán sokat kell egyeztetned a kiadóval, a terjesztőkkel, egyéb partnerekkel?

Rita Horseyes: – Nem, ezt az alkalmazotti munkaviszonyomra értettem. SEO operátorként, azon belül elsősorban szövegíróként dolgozom Magyarország egyik legjobb SEO cégénél.

Pap F. Éva: – Napi 8 órás munkaidőben dolgozol? Mikor marad időd az írásra?

Rita Horseyes: – Utána. :)

Pap F. Éva: – Ha jól értem, a Viharpárducot esténként, a napi meló után írtad, ráadásul úgy, hogy napközben is szövegeket írtál a munkahelyeden? Nem lehetett könnyű!

Rita Horseyes: – Esténként és hétvégenként, igen. Azt sosem állítottam, hogy könnyű, de percig se bántam. Annál jobb érzés volt, amikor végre elkészültem vele és könyv formájában láthattam viszont.

Pap F. Éva: – Mi volt az első gondolatod, amikor kezedbe vetted a kész könyvet?

Rita Horseyes: – Az, hogy igen, megcsináltam! A következő pedig, hogy gyorsan neki kéne fognom a második kötet megírásának...

Pap F. Éva: – És ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, ami nagyon érdekel engem, és szerintem másokat is: Miről fog szólni a folytatás?

Rita Horseyes: – Ez nem folytatás lesz, bár a történet természetesen kapcsolódik az első könyvhöz. De a Viharpárduc kölyke teljesen új alapokra épül, csupán Magna világa maradt meg, mint helyszín. Ám az sem ugyanolyan, mint amilyennek az első kötetben megismerhettük, sok-sok meglepetést tartogatok az Olvasóknak... De többet egyelőre nem árulok el róla.

Pap F. Éva: – Legalább annyit árulj el, hogy látjuk-e még viszont valamelyik korábbi szereplőt?

Rita Horseyes: – Előfordulhat, de nem ígérek semmit. :)

Pap F. Éva: – A honlapon, a vendégkönyvben láttam egy olvasód beírását, miszerint nagyon tetszett neki a regény, de nagyon gonosz és elvetemült író vagy. A válaszodban finom humorral elismerted ezt. De milyen embernek tartod magad valójában?

Rita Horseyes: – Az írás terén tényleg elég elvetemült tudok lenni, és szeretem meghökkenteni az Olvasókat. Értem ezalatt, hogy én simán kiirtom a szereplők felét, ha épp úgy találom jónak, hatásosnak a történet szempontjából. Viszont a hétköznapi életben inkább a jószándékú együttműködés jellemző rám.

Pap F. Éva: – A fantasy regényben rengeteg szereplőt mozgatsz, több szálon fut a cselekmény. Amatőr íróként tudom, hogy nem kis teljesítmény ennyi mindent koordinálni egyszerre, de most megkérdezném tőled, a profitól: van valami trükköd ehhez, vagy alapból ilyen "stratéga" típus vagy?

Rita Horseyes: – Jesszusom, hagyjuk ezt a profizást, jó? Ami a kérdésed illeti, korántsem vagyok stratéga típus. Egy nagyon egyszerű trükköt alkalmaztam: szépen begépeltem egy táblázatba a fejezetek rövid összefoglalóit, és melléjük írtam a történet szerinti napszakokat. Így tudtam összehangolni a különböző helyszíneken történő dolgokat nap és napszak szerinti időben.

Pap F. Éva: – Láttam egy térképet is a honlapon. Azt is te rajzoltad?

Rita Horseyes: – Igen, az irányok és távolságok miatt volt szükségem rá.

Pap F. Éva: – Jól tudom, hogy a borítóterv is a te munkád?

Rita Horseyes: – Igen, és büszke is vagyok rá. Sikerült olyannak megrajzolnom, amilyennek elképzeltem.

Pap F. Éva: – Ritka az olyan író, aki az írásban és a rajzolásban is ennyire tehetséges. Ráadásul te mindezt egy teljes munkaidős állás mellett hoztad össze. Le a kalappal előtted!

Rita Horseyes: – Huh, köszönöm, bár a rajzolás terén sokkal inkább a türelem és az idő, mintsem a tehetség segített. Sajnos, nem vagyok egy nagy rajzművész. Egy profi grafikai programmal amúgy ma már bárki képes ilyesmire.

Pap F. Éva: – Photoshop?

Rita Horseyes: – Nem, én a Gimp nevű programot használom. Ez egyrészt ingyenes, másrészt a számítógépemen nem Windows rendszer fut, hanem a Linux egyik disztribúcója. A Gimp ezen a platformon is jól érzi magát.

Pap F. Éva: – Húha, most egy kicsit előbújt belőled az informatikai éned. Mennyire vagy számítógép-függő?

Rita Horseyes: – Finoman fogalmaztál, de jól látod: kicsit kocka vagyok néha. :) A munkám is számítógépen zajlik, a hobbim – az írás és más alkotómunkák – szintén a géphez kötődnek, és persze a szórakozásra is sok lehetőséget kínál a masina. De azért próbálok a való világban élni.

Pap F. Éva: – Az írás nálad nemcsak prózát, hanem verseket is takar. Van egy másik honlapod, amin a verseidet és novelláidat publikálod, meg képrejtvényeket, képregényt, valamint egy csomó más dolgot. Őszintén szólva, órákon át olvasgattam a honlapodat, de csak töredékét sikerült megnéznem. Hány műved van összesen?

Rita Horseyes: – Nem tudom, eddig még nem jutott eszembe mindent összeszámolni. Versből olyan 2-300 körül lehet... Vagy több.

Pap F. Éva: – Azt is a honlapodról tudtam meg, hogy elég fura háziállatokat tartasz. Mesélnél róluk?

Rita Horseyes: – Feltételezem, hogy nem a nimfapapagájokra gondolsz, hanem az afrikai óriáscsigákra. Nos, az achát csiga tartás ötlete onnan jött, hogy egy állatvédő aktivista ismerősöm továbbított nekem egy hirdetést, amelyben papagájnak kerestek befogadó helyet. Az én két madaram mellé nem tudtam volna befogadni egy harmadikat, viszont a hirdetés másik felében szereplő csigák felkeltették az érdeklődésemet. Utánaolvastam a neten, és kedvet kaptam a csigatartáshoz. Érdekes állatok a maguk módján, a maguk lassú és nyugodt világában.

Pap F. Éva: – És mi a helyzet a papagájokkal?

Rita Horseyes: – 9 éves korom óta tartok madarakat. Hullámos papagájokkal kezdtem, majd később nimfával folytattam. Általában szabad szárnyon vannak; kiengedjük őket a kalitkából, ha otthon vagyunk. Imádom a rosszcsont kis tollasokat, bár rettentő nagy koszt csinálnak pillanatok alatt, és olykor elég hangosak is. A szomszédok eddig még nem panaszkodtak a zajongás miatt szerencsére.

Pap F. Éva: – Elég sportos életmódot folytatsz, tavasztól őszig biciklivel jársz dolgozni a weboldalad tanúsága szerint. Mikor és miért döntöttél a kerékpározás mellett?

Rita Horseyes: – Ha egykori testnevelés tanáraimnak mondanád velem kapcsolatban a sportos életmódot, potyognának a könnyeik a nevetéstől. Az iskolában amikor csak tehettem, kihúztam magam a tesi órák alól, nehogy már mozogni kelljen... Rettentő lusta voltam. Felnőtt fejjel, 2012-ben döntöttem el, hogy valami rendszeres mozgást iktatok be a mindennapjaimba, és ez a kerékpározás lett. Így legalább nem kell a buszokon szoronganom a tömegben, és még hamarabb is érek célba.

Pap F. Éva: – Mik a terveid a jövőre nézve?

Rita Horseyes: – Most a Viharpárduc kölykének megírása a soron következő feladat, illetve mellette bővíteni szándékozom a webshopom kínálatát is más könyvekkel és termékekkel.

Pap F. Éva: – Milyen tanácsot adnál a kezdő írók számára, akik még csak most fognak bele az írásba?

Rita Horseyes: – Írd le! Olvasd el! Javítsd! Add oda tesztolvasásra egy ismerősödnek! Hallgasd meg a véleményét, és korrigáld a kéziratot, ha szükségesnek tartod! Kérj meg valakit, hogy lektorálja, vagy bízd profi lektorra, és csak utána kezdj gondolkozni a kiadáson!

Pap F. Éva: – Honnan tudja az író, hogy jó a könyve?

Rita Horseyes: – Nem tudja, csak hiszi. Aztán vagy igaza lesz, vagy nem. Az már egy másik kérdéskör, hogy a kritikák, az eladott példányszám, vagy az olvasói visszajelzések alapján kell-e jónak minősíteni egy könyvet. Szerintem rossz kritikát kaphat jó könyv is, brutál marketinggel el lehet adni rossz könyvet is nagy példányszámban, az Olvasók meg gyakran megtartják maguknak a véleményüket.

Pap F. Éva: – Akkor te mi alapján határozod meg, hogy jó-e a könyved?

Rita Horseyes: – Egyelőre sem pozitív, sem negatív kritikáról nem tudok, viszont a honlapon van pár bejegyzés a vendégkönyvben. Néhány Olvasónak tetszett, és én ennek már örülök. Egy-két érdeklődő e-mailt is kaptam, amit szintén pozitívumként könyveltem el magamban.

Pap F. Éva: – A szüleid, a családtagjaid és barátaid hogyan élték meg, hogy megjelent a könyved?

Rita Horseyes: – Azt hiszem, kicsit csodálkozva. Úgy érzem, büszkék rám, de elég régóta érett már ez a fantasy történet, míg végül ejutott a megvalósulásig. Néha az volt az érzésem, hogy csak én hittem benne – ám én makacsul és kitartóan.

Pap F. Éva: – Meg is lett az eredménye. Köszönöm az interjút, és további sikereket kívánok! Kíváncsian várom a második kötetet.

Rita Horseyes: – Köszönöm szépen, igyekezni fogok vele!