A+ A A-

Publikációk, kritikák, interjúk, stb.

Itt az írónőhöz és a fantasy könyvhöz kapcsolódó különböző online és nyomtatott publikációk, könyvkiritkák és könyvajánlók, egyéb anyagok kapnak helyet. Ha esetleg ilyet találsz valahol, és még nem szerepel itt, kérünk, hogy küldd el nekünk a linkjét vagy offline sajtó esetén a lap címét. Köszönjük!

Tóth Éva (Könyvek Erdeje) könyvajánlója az ekultura.hu oldalon.

A könyvajánlót Galgóczi Tamás, az ekultura.hu főszerkesztőjének engedélyével közöljük. Az eredeti írás itt tekinthető meg.

Rita Horseyes: Viharpárduc

A magyar szerzők műveivel szemben még mindig előítélettel és érezhetően kevesebb bizalommal viseltetnek az olvasók – különösen érvényes ez a fantasy és a sci-fi műfaján belül, pedig több író is bizonyította már, hogy történeteik felveszik a versenyt a külföldi kínálattal. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy elsőkönyves szerzőnek mindig nehéz dolga van, hiszen ki kell tűnnie a tömegből, meg kell hódítania az olvasók szívét, el kell varázsolnia őket. Az idejét sem tudom, hogy utoljára mikor volt akkora meglepetésben részem, mint amit Rita Horseyes, azaz Branyiczky Rita regénye okozott. Bevallom, nekem is voltak előítéleteim a művel kapcsolatban, de a magyar írónő olyan történetet kanyarított össze, amit olvasva nagyon gyorsan ráébredtem, hogy nyugodtan félretehetem minden előzetes negatív gondolatomat, kényelmesen hátradőlhetek, és elég csak a cselekmény miatt izgulnom.

Evelyn Storm élete egészen szokványosnak tűnik: van munkahelye, háza, autója és szerető családja. Egy nap a munkából hazafelé tartva betér egy régiségkereskedésbe, majd felpróbál egy csodaszép karkötőt, amelyet azonban a későbbiekben nem tud levenni a csuklójáról. Ráadásul az ékszernek köszönhetően másnap egy idegen világban, Magnán találja magát, ahol a mesékből, mítoszokból ismerős és addig ismeretlen lényekkel találkozik össze – és keveredik hihetetlen kalandokba. Alig tette a lábát az ismeretlen világ földjére, de egy bérgyilkos már meg akarja ölni, és el akarja tőle venni ragaszkodó, mágikus karperecét.

Magna világán szárnyra kap egy hír, miszerint a sárkányok nem haltak ki, hanem csak végtelen hosszú álmukat aludták, most pedig ébredeznek. Az egyik hüllő, köztük a leggonoszabb, seregeket gyűjt maga köré, és be akarja végezni azt, amiben négyszáz évvel ezelőtt megakadályozták a mágusok. A jóslat szerint a félelmetes sárkány legyőzésében és a háború menetének megfordításában egy messziről jött idegen fog segíteni a helyieknek – Evelynnek semmi kedve sem a jóslathoz, sem a háborúhoz, s nem akar mást, csak megszabadulni a karperecétől, hazamenni végre oda, ahonnan érkezett. Mindez egyszerűen hangzik, pedig egyáltalán nem az…

A fülszöveg egyszerre tűnt érdekesnek és némileg sablonosnak, ebből következően nem tudtam teljes meggyőződéssel eldönteni, hogy egy tipikus sárkányos-varázslós fantasy regény vagy pedig egy teljesen egyedi elemekkel tarkított írás fog majd kibontakozni az oldalakon. Így utólag, a teljes történet ismeretében, azt mondom, hogy mindkettő, mert a megszokott elemek mellett sorra bukkantak fel azok a lények, amelyekkel eddig még sehol sem találkoztam, és amelyek egyedül a szerző sokszínű fantáziájában születtek meg, illetve annak köszönhetően keltek életre. Bár eddig csak sárkányokról és varázslókról beszéltem, érdemes megemlíteni az árnylakót, a viráglényt, a csacsokot vagy éppen a kentik és az archonolok fajtáját is, akik mind különleges lények, a történet szempontjából lényeges szereplők.

Ennyi nem mindennapi teremtmény mellett egy szimpla eseményszál lehetősége már eleve kizárt, így aztán ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a történetbe, úgy válik mindinkább összetettebbé az egyébként sem szokványosan induló cselekmény. A történetvezetés komplikáltságát jól példázza az, hogy még a kötet háromnegyedénél is külön utakon haladnak a szereplők, a szerző ekkor már legalább hat vagy hét, egymáshoz szorosan kapcsolódó eseményszálat mozgat egymással párhuzamosan. Ezek (valamint az egyedi lények) mellett a további szórakoztatásról az érdekes, színes és könnyen megszerethető karakterek, a szemünk előtt kibontakozó életutak és célok, a különböző akciók és összecsapások, illetve a kellő mértékű humor is gondoskodik. Ritkán történik meg velem az, hogy már az első oldal olvasása közben is több alkalommal hangosan kacagok – a szerző szarkasztikus, de nagyon élvezetes humora még többször is lecsapott, egyszerűen magával rántott a történetbe.

Evelyn Magna világába való átkerülése szinte mindenki életére, minden faj jövőjére hatással van. Amíg pártfogói azon igyekeznek, hogy megvédjék őt a bérgyilkostól és eljuttassák egy mágushoz, akiről feltételezik, hogy képes levenni a kezéről a ragaszkodó ékszert, a háttérben egyéb tevékenységek zajlanak: figyelemmel követhetjük a sárkányok ébredését, a fajok szövetségeinek alakulását, a csatára való felkészülés minden apró mozzanatát, mindeközben pedig a jelenlegi társadalmi tagozódás kialakulásával, különleges helyekkel, titokzatos erdőkkel és Magna történelmével is megismerkedhetünk. Az intrikák, amelyek eközben mindent átszőnek és irányítanak, pedig csak lassan fedik fel magukat...

Kifejezetten tetszett, hogy az események jól átgondolt sorrendben követték egymást, nem jelentkeztek a történetben időbeli zavarok, és nem akadtam össze olyan reakcióval, amely ne lett volna kellően megalapozott. Az író kellő időt és energiát fordított a világ bemutatására, a háttér és a karakterek kidolgozására, az események kibontására. Ha ennél részletesebbek lettek volna a leírások, akkor azt mondanám, hogy túlírt, de így pont tökéletes és teljes mértékben élvezhető volt.

A szerteágazó cselekmény a könyv utolsó negyedében végre összeért, az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét, mert egy nagyon élvezetes, meglepetést is bőven tartogató befejezéssel zárult a nem éppen rövid történet. Legalábbis az a része, amely Magna világát érinti. Amikor ugyanis már elkönyveltem magamban, hogy sikerült egy nagyon jó fantasy-t olvasnom, akkor az utolsó oldalakon olyan információk bukkantak fel, amelyek teljesen más megvilágításba helyezték az összes eseményt, az okozott döbbenettől pedig a padlón koppant az állam. Nem tudok mást hozzátenni, csak azt, hogy megemelem a kalapom az írónő előtt, mert engem teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy elsőkönyves szerző is képes fantáziadús, igényes, olvasmányos, logikai hibáktól mentes és élvezetes regényt írni.

Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a kiadvánnyal kapcsolatban, ez pedig a nagyon apró betűméret, amely egyáltalán nem nevezhető szemkímélőnek. Az Underground Kiadó, amelynek a gondozásában ez a regény is megjelent, teljességgel alternatív elveket követ a könyvkiadással kapcsolatban – legalábbis, ami a hazánkban alkalmazott gyakorlatot illeti. Az elgondolás szerint csak akkor nyomtatnak, amikor annak igénye felmerül, ezért ebből következően kevés az esély arra, hogy a kiadó könyveivel könyvesboltokban vagy internetes könyváruházak kínálatában találkozunk össze – persze azért ez sem lehetetlen, és akadnak kivételek. A kiadó által képviselt elvek nagyon magasztosak, de nem érzem úgy, hogy ez az üzletpolitika teljességgel kifizetődő, elősegíti a termék ismertségét, illetve biztosítja annak sikerességét. Az előbbi eszmefuttatásomra éppen ez a regény a legjobb példa, amely sokkal több figyelmet érdemel, mint amit eddig kapott.

A klasszikus és egyedi lényeket felvonultató fantasy-t kedvelőknek kifejezetten ajánlani tudom ezt a regényt, már csak azért is, mert kezdő írótól ritkán olvasni ennyire összetett, minőségi és élvezhető regényt – jelentősen kimagaslik az elsőkönyvesek mezőnyéből. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Tóth Éva (Könyvek Erdeje)

Egy nagymacska a viharfelhők közül (Pap F. Éva interjúja a Szerzővel)

Az alábbiakban az az interjú olvasható, amit Pap F. Éva, a kanadai magyar közösség tagja, a Kanadai Magyar Amatőr Írók Baráti Körének egyik alapítója készített Rita Horseyes-szal.

Pap F. Éva: – Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet, és vállaltad ezt a kicsit talán fura táv-interjút.

Rita Horseyes: – Én köszönöm a megtisztelő felkérést. Annyira nem is fura számomra, hogy online kommunikálunk, hiszen munkámból adódóan elég sokszor teszem ezt.

Pap F. Éva: – Ezt úgy értsem, hogy az írói tevékenységed kapcsán sokat kell egyeztetned a kiadóval, a terjesztőkkel, egyéb partnerekkel?

Rita Horseyes: Nem, ezt az alkalmazotti munkaviszonyomra értettem. SEO operátorként, azon belül elsősorban szövegíróként dolgozom Magyarország egyik legjobb SEO cégénél.

Pap F. Éva: Napi 8 órás munkaidőben dolgozol? Mikor marad időd az írásra?

Rita Horseyes: Utána. :)

Pap F. Éva: Ha jól értem, a Viharpárducot esténként, a napi meló után írtad, ráadásul úgy, hogy napközben is szövegeket írtál a munkahelyeden? Nem lehetett könnyű!

Rita Horseyes: Esténként és hétvégenként, igen. Azt sosem állítottam, hogy könnyű, de percig se bántam. Annál jobb érzés volt, amikor végre elkészültem vele és könyv formájában láthattam viszont.

Pap F. Éva: Mi volt az első gondolatod, amikor kezedbe vetted a kész könyvet?

Rita Horseyes: Az, hogy igen, megcsináltam! A következő pedig, hogy gyorsan neki kéne fognom a második kötet megírásának...

Pap F. Éva: És ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, ami nagyon érdekel engem, és szerintem másokat is: Miről fog szólni a folytatás?

Rita Horseyes: Ez nem folytatás lesz, bár a történet természetesen kapcsolódik az első könyvhöz. De a Viharpárduc kölyke teljesen új alapokra épül, csupán Magna világa maradt meg, mint helyszín. Ám az sem ugyanolyan, mint amilyennek az első kötetben megismerhettük, sok-sok meglepetést tartogatok az Olvasóknak... De többet egyelőre nem árulok el róla.

Pap F. Éva: Legalább annyit árulj el, hogy látjuk-e még viszont valamelyik korábbi szereplőt?

Rita Horseyes: Előfordulhat, de nem ígérek semmit. :)

Pap F. Éva: A honlapon, a vendégkönyvben láttam egy olvasód beírását, miszerint nagyon tetszett neki a regény, de nagyon gonosz és elvetemült író vagy. A válaszodban finom humorral elismerted ezt. De milyen embernek tartod magad valójában?

Rita Horseyes: Az írás terén tényleg elég elvetemült tudok lenni, és szeretem meghökkenteni az Olvasókat. Értem ezalatt, hogy én simán kiirtom a szereplők felét, ha épp úgy találom jónak, hatásosnak a történet szempontjából. Viszont a hétköznapi életben inkább a jószándékú együttműködés jellemző rám.

Pap F. Éva: A fantasy regényben rengeteg szereplőt mozgatsz, több szálon fut a cselekmény. Amatőr íróként tudom, hogy nem kis teljesítmény ennyi mindent koordinálni egyszerre, de most megkérdezném tőled, a profitól: van valami trükköd ehhez, vagy alapból ilyen "stratéga" típus vagy?

Rita Horseyes: Jesszusom, hagyjuk ezt a profizást, jó? Ami a kérdésed illeti, korántsem vagyok stratéga típus. Egy nagyon egyszerű trükköt alkalmaztam: szépen begépeltem egy táblázatba a fejezetek rövid összefoglalóit, és melléjük írtam a történet szerinti napszakokat. Így tudtam összehangolni a különböző helyszíneken történő dolgokat nap és napszak szerinti időben.

Pap F. Éva: Láttam egy térképet is a honlapon. Azt is te rajzoltad?

Rita Horseyes: Igen, az irányok és távolságok miatt volt szükségem rá.

Pap F. Éva: Jól tudom, hogy a borítóterv is a te munkád?

Rita Horseyes: Igen, és büszke is vagyok rá. Sikerült olyannak megrajzolnom, amilyennek elképzeltem.

Pap F. Éva: Ritka az olyan író, aki az írásban és a rajzolásban is ennyire tehetséges. Ráadásul te mindezt egy teljes munkaidős állás mellett hoztad össze. Le a kalappal előtted!

Rita Horseyes: Huh, köszönöm, bár a rajzolás terén sokkal inkább a türelem és az idő, mintsem a tehetség segített. Sajnos, nem vagyok egy nagy rajzművész. Egy profi grafikai programmal amúgy ma már bárki képes ilyesmire.

Pap F. Éva: Photoshop?

Rita Horseyes: Nem, én a Gimp nevű programot használom. Ez egyrészt ingyenes, másrészt a számítógépemen nem Windows rendszer fut, hanem a Linux egyik disztribúcója. A Gimp ezen a platformon is jól érzi magát.

Pap F. Éva: Húha, most egy kicsit előbújt belőled az informatikai éned. Mennyire vagy számítógép-függő?

Rita Horseyes: Finoman fogalmaztál, de jól látod: kicsit kocka vagyok néha. :) A munkám is számítógépen zajlik, a hobbim az írás és más alkotómunkák szintén a géphez kötődnek, és persze a szórakozásra is sok lehetőséget kínál a masina. De azért próbálok a való világban élni.

Pap F. Éva: Az írás nálad nemcsak prózát, hanem verseket is takar. Van egy másik honlapod, amin a verseidet és novelláidat publikálod, meg képrejtvényeket, képregényt, valamint egy csomó más dolgot. Őszintén szólva, órákon át olvasgattam a honlapodat, de csak töredékét sikerült megnéznem. Hány műved van összesen?

Rita Horseyes: Nem tudom, eddig még nem jutott eszembe mindent összeszámolni. Versből olyan 2-300 körül lehet... Vagy több.

Pap F. Éva: Azt is a honlapodról tudtam meg, hogy elég fura háziállatokat tartasz. Mesélnél róluk?

Rita Horseyes:Feltételezem, hogy nem a nimfapapagájokra gondolsz, hanem az afrikai óriáscsigákra. Nos, az achát csiga tartás ötlete onnan jött, hogy egy állatvédő aktivista ismerősöm továbbított nekem egy hirdetést, amelyben papagájnak kerestek befogadó helyet. Az én két madaram mellé nem tudtam volna befogadni egy harmadikat, viszont a hirdetés másik felében szereplő csigák felkeltették az érdeklődésemet. Utánaolvastam a neten, és kedvet kaptam a csigatartáshoz. Érdekes állatok a maguk módján, a maguk lassú és nyugodt világában.

Pap F. Éva: És mi a helyzet a papagájokkal?

Rita Horseyes: 9 éves korom óta tartok madarakat. Hullámos papagájokkal kezdtem, majd később nimfával folytattam. Általában szabad szárnyon vannak; kiengedjük őket a kalitkából, ha otthon vagyunk. Imádom a rosszcsont kis tollasokat, bár rettentő nagy koszt csinálnak pillanatok alatt, és olykor elég hangosak is. A szomszédok eddig még nem panaszkodtak a zajongás miatt szerencsére.

Pap F. Éva: Elég sportos életmódot folytatsz, tavasztól őszig biciklivel jársz dolgozni a weboldalad tanúsága szerint. Mikor és miért döntöttél a kerékpározás mellett?

Rita Horseyes: Ha egykori testnevelés tanáraimnak mondanád velem kapcsolatban a sportos életmódot, potyognának a könnyeik a nevetéstől. Az iskolában amikor csak tehettem, kihúztam magam a tesi órák alól, nehogy már mozogni kelljen... Rettentő lusta voltam. Felnőtt fejjel, 2012-ben döntöttem el, hogy valami rendszeres mozgást iktatok be a mindennapjaimba, és ez a kerékpározás lett. Így legalább nem kell a buszokon szoronganom a tömegben, és még hamarabb is érek célba.

Pap F. Éva: Mik a terveid a jövőre nézve?

Rita Horseyes: Most a Viharpárduc kölykének megírása a soron következő feladat, illetve mellette bővíteni szándékozom a webshopom kínálatát is más könyvekkel és termékekkel.

Pap F. Éva: Milyen tanácsot adnál a kezdő írók számára, akik még csak most fognak bele az írásba?

Rita Horseyes: Írd le! Olvasd el! Javítsd! Add oda tesztolvasásra egy ismerősödnek! Hallgasd meg a véleményét, és korrigáld a kéziratot, ha szükségesnek tartod! Kérj meg valakit, hogy lektorálja, vagy bízd profi lektorra, és csak utána kezdj gondolkozni a kiadáson!

Pap F. Éva: Honnan tudja az író, hogy jó a könyve?

Rita Horseyes: Nem tudja, csak hiszi. Aztán vagy igaza lesz, vagy nem. Az már egy másik kérdéskör, hogy a kritikák, az eladott példányszám, vagy az olvasói visszajelzések alapján kell-e jónak minősíteni egy könyvet. Szerintem rossz kritikát kaphat jó könyv is, brutál marketinggel el lehet adni rossz könyvet is nagy példányszámban, az Olvasók meg gyakran megtartják maguknak a véleményüket.

Pap F. Éva: Akkor te mi alapján határozod meg, hogy jó-e a könyved?

Rita Horseyes: Egyelőre sem pozitív, sem negatív kritikáról nem tudok, viszont a honlapon van pár bejegyzés a vendégkönyvben. Néhány Olvasónak tetszett, és én ennek már örülök. Egy-két érdeklődő e-mailt is kaptam, amit szintén pozitívumként könyveltem el magamban.

Pap F. Éva: A szüleid, a családtagjaid és barátaid hogyan élték meg, hogy megjelent a könyved?

Rita Horseyes: Azt hiszem, kicsit csodálkozva. Úgy érzem, büszkék rám, de elég régóta érett már ez a fantasy történet, míg végül ejutott a megvalósulásig. Néha az volt az érzésem, hogy csak én hittem benne ám én makacsul és kitartóan.

Pap F. Éva: Meg is lett az eredménye. Köszönöm az interjút, és további sikereket kívánok! Kíváncsian várom a második kötetet.

Rita Horseyes: Köszönöm szépen, igyekezni fogok vele!

 

Magna térképe

terkep

És Te? Mit mondanál?

Kövess minket Facebook-on!