Pap F. Éva: – Húha, most egy kicsit előbújt belőled az informatikai éned. Mennyire vagy számítógép-függő?

Rita Horseyes: – Finoman fogalmaztál, de jól látod: kicsit kocka vagyok néha. :) A munkám is számítógépen zajlik, a hobbim – az írás és más alkotómunkák – szintén a géphez kötődnek, és persze a szórakozásra is sok lehetőséget kínál a masina. De azért próbálok a való világban élni.

Pap F. Éva: – Az írás nálad nemcsak prózát, hanem verseket is takar. Van egy másik honlapod, amin a verseidet és novelláidat publikálod, meg képrejtvényeket, képregényt, valamint egy csomó más dolgot. Őszintén szólva, órákon át olvasgattam a honlapodat, de csak töredékét sikerült megnéznem. Hány műved van összesen?

Rita Horseyes: – Nem tudom, eddig még nem jutott eszembe mindent összeszámolni. Versből olyan 2-300 körül lehet... Vagy több.

Pap F. Éva: – Azt is a honlapodról tudtam meg, hogy elég fura háziállatokat tartasz. Mesélnél róluk?

Rita Horseyes: – Feltételezem, hogy nem a nimfapapagájokra gondolsz, hanem az afrikai óriáscsigákra. Nos, az achát csiga tartás ötlete onnan jött, hogy egy állatvédő aktivista ismerősöm továbbított nekem egy hirdetést, amelyben papagájnak kerestek befogadó helyet. Az én két madaram mellé nem tudtam volna befogadni egy harmadikat, viszont a hirdetés másik felében szereplő csigák felkeltették az érdeklődésemet. Utánaolvastam a neten, és kedvet kaptam a csigatartáshoz. Érdekes állatok a maguk módján, a maguk lassú és nyugodt világában.

Pap F. Éva: – És mi a helyzet a papagájokkal?

Rita Horseyes: – 9 éves korom óta tartok madarakat. Hullámos papagájokkal kezdtem, majd később nimfával folytattam. Általában szabad szárnyon vannak; kiengedjük őket a kalitkából, ha otthon vagyunk. Imádom a rosszcsont kis tollasokat, bár rettentő nagy koszt csinálnak pillanatok alatt, és olykor elég hangosak is. A szomszédok eddig még nem panaszkodtak a zajongás miatt szerencsére.

Pap F. Éva: – Elég sportos életmódot folytatsz, tavasztól őszig biciklivel jársz dolgozni a weboldalad tanúsága szerint. Mikor és miért döntöttél a kerékpározás mellett?

Rita Horseyes: – Ha egykori testnevelés tanáraimnak mondanád velem kapcsolatban a sportos életmódot, potyognának a könnyeik a nevetéstől. Az iskolában amikor csak tehettem, kihúztam magam a tesi órák alól, nehogy már mozogni kelljen... Rettentő lusta voltam. Felnőtt fejjel, 2012-ben döntöttem el, hogy valami rendszeres mozgást iktatok be a mindennapjaimba, és ez a kerékpározás lett. Így legalább nem kell a buszokon szoronganom a tömegben, és még hamarabb is érek célba.

Pap F. Éva: – Mik a terveid a jövőre nézve?

Rita Horseyes: – Most a Viharpárduc kölykének megírása a soron következő feladat, illetve mellette bővíteni szándékozom a webshopom kínálatát is más könyvekkel és termékekkel.

Pap F. Éva: – Milyen tanácsot adnál a kezdő írók számára, akik még csak most fognak bele az írásba?

Rita Horseyes: – Írd le! Olvasd el! Javítsd! Add oda tesztolvasásra egy ismerősödnek! Hallgasd meg a véleményét, és korrigáld a kéziratot, ha szükségesnek tartod! Kérj meg valakit, hogy lektorálja, vagy bízd profi lektorra, és csak utána kezdj gondolkozni a kiadáson!

Pap F. Éva: – Honnan tudja az író, hogy jó a könyve?

Rita Horseyes: – Nem tudja, csak hiszi. Aztán vagy igaza lesz, vagy nem. Az már egy másik kérdéskör, hogy a kritikák, az eladott példányszám, vagy az olvasói visszajelzések alapján kell-e jónak minősíteni egy könyvet. Szerintem rossz kritikát kaphat jó könyv is, brutál marketinggel el lehet adni rossz könyvet is nagy példányszámban, az Olvasók meg gyakran megtartják maguknak a véleményüket.

Pap F. Éva: – Akkor te mi alapján határozod meg, hogy jó-e a könyved?

Rita Horseyes: – Egyelőre sem pozitív, sem negatív kritikáról nem tudok, viszont a honlapon van pár bejegyzés a vendégkönyvben. Néhány Olvasónak tetszett, és én ennek már örülök. Egy-két érdeklődő e-mailt is kaptam, amit szintén pozitívumként könyveltem el magamban.

Pap F. Éva: – A szüleid, a családtagjaid és barátaid hogyan élték meg, hogy megjelent a könyved?

Rita Horseyes: – Azt hiszem, kicsit csodálkozva. Úgy érzem, büszkék rám, de elég régóta érett már ez a fantasy történet, míg végül ejutott a megvalósulásig. Néha az volt az érzésem, hogy csak én hittem benne – ám én makacsul és kitartóan.

Pap F. Éva: – Meg is lett az eredménye. Köszönöm az interjút, és további sikereket kívánok! Kíváncsian várom a második kötetet.

Rita Horseyes: – Köszönöm szépen, igyekezni fogok vele!